Véleményem szerint Sidney Lumet (1924-2011) az egyik legkiválóbb hollywoodi filmrendező volt, aki sajnos elég ismeretlen az átlagközönség számára. Jelentősebb díjakat (pl. Oscar-díj) nem igazán kapott, ami utólag is az álomgyár nagy szégyene. Jellemző volt rá, hogy élete során rengeteg filmet készített (mozifilmek, tévé sorozatok, dokumentum és rövid filmek), amelyek között voltak gyöngyszemek (mint a következő öt), de voltak borzalmasan gagyi, B-kategóriás művek is. (főleg a 80-as, 90-es években).
No, de térjünk rá Lumet legjobb öt filmjére, s vizsgáljuk meg, hogy miért is nagyszerű filmek ezek!
5.) Gyilkosság az Orient Expresszen (Murder on the Orient Express, 1974)
Szóval ez estben eleve adott egy nagyszerű alapmű: ez Agatha Christie azonos c. regénye. Ezzel nem igazán lehet melléfogni: egy krimi a javából, Hercule Poirotval. A szereposztás is magáért beszél: Lauren Bacall, Ingrid Bergman, Sean Conerry, John Gielgud, Anthony Perkins, Vanessa Redgrave stb. és Albert Finney Poirot szerepében. A remek sztori, természetesen adott, de maga a rendezés is kiváló.
4.) A domb (The Hill, 1965)
Ebben a megdöbbentő filmben Sean Conerry játssza a főszerepet. A helyszín egy britek által működtetett büntetőtábor Észak-Afrikában, ahová briteket visznek be parancs és egyéb törvényszegések, bűncselekmények miatt. A film nem mellesleg magának a háborúnak a létjogosultságát kérdőjelezi meg több helyen, valamint bemutatja az emberi brutalitást és zsarnokságot. Vagyis meddig lehet elmenni egy ember megalázásában? Hol van a tűrés határ? Be lehet-e mindenkit darálni a háború gépezetébe? És végül felmerül a kérdés: Ha a brit katonák így bántak a saját embereikkel, hogyan bánhattak az ellenség hadifoglyaival?
3.) Tizenkét dühös ember (12 Angry Men, 1957)
Ez a fergeteges dráma Henry Fondával tizenkét esküdt vitájáról szól, akik egy feltételezett gyilkos sorsáról döntenének, ha tudnának. Először minden „jól” megy, mindenki egy véleményen van a vádlott bűnösségét illetően, azonban az egyik esküdt (Henry Fonda) felvet néhány dolgot, ami némileg elbizonytalanítja a többieket. S ekkor indul meg a 12 esküdt és egyben a 12 kiváló színész eszmefuttatása egy emberről, akinek akár az élete felett is dönthetnek.
Ez a film azért is nagyszerű, mert egyszerre egy krimi (az esküdtek próbálják kideríteni, elemezni az eseményeket, hogy mi történhetett valójában) és egyszerre éles kritika az előítéletekről, a hitelességről és az igazságszolgáltatásról. Mindezt remek színészi játékkal, dialógusokkal, izgalommal, s némi humorral fűszerezve. S a film mindössze egy teremben játszódik…
2.) Equus (Equus, 1977)
Az Equus című film Peter Shaffer színdarabjából készült, Richard Burtonnel a főszerepben. Burton egy olyan orvost alakít, aki szeretné megérteni páciensét, egy tizenéves fiút, aki hat lovat vakított meg egy éjszaka folyamán. Amint egyre közelebb jut a fiú cselekedetének okához, úgy kezdi saját magát is „kibontani”, miközben mindkettejükről szép lassan lehullanak a „maszkok”. Ebben a filmben beteg és pszichiáter egymást analizálja, s nemcsak egy fantasztikus lelki dráma bontakozik ki a nézők szeme előtt, hanem tanúi lehetünk két tehetséges színész lenyűgöző alakításának is. Emellett egy nagy vallási és lélektani elemzést láthatunk.
A port.hu rövid ismertetője kitűnően leírja a film lényegét, így muszáj ezt megosztanom:
„A lelki oknyomozás során, ahogy egyre közelebb kerül a fiú démonjaihoz: a vallásos révületből, szexuális frusztrációkból, szülői elnyomásból, komplexusokból, a hazug társadalom elleni lázadásból kialakult szenvedélyes hitvilághoz; ezzel párhuzamosan saját árnyaival, hazug házasságával, szenvedélytelen, bebiztosított életével, pszichiáteri hitvallásával, módszereinek csapdáival, a társadalmi normák és az abnormitás határvonalainak megkérdőjelezésével is szembesülnie kell.” – Port.hu
1.) Hálózat (Network, 1976)
A Hálózat az egyik legjobb film, amit valaha láttam. Iszonyat erős dialógusok és megint lehengerlően jó színészek (Peter Finch, William Holden, Faye Dunaway) tarkítják ezt a filmet is. Maga a film egy hatalmas és rendkívül kemény médiakritika.
Tulajdonképpen a főszereplő Beale (Finch) „megvilágosodásáról” szól, aki mielőtt kirúgnák őt a televíziótól, kitálal a tévé szennyes dolgairól, később pedig általános kritikát fogalmaz meg a Média működéséről és befolyásáról. Mivel a kipakolása és kiakadása után a csatorna nézettsége megnő, Beale saját műsort kap, ahol többek között olyan mondatok hangzanak el a szájából, hogy „Kapcsolják ki a tévét! Ne nézzenek engem se! Ne nézzék ezt a sok baromságot! Inkább olvassanak! stb.” Mindezt egy 1976-ban készült filmben!!!
A Network kiválóan és merészen mutatja be a szórakoztató médiában dolgozó fejeseket és befolyásos személyeket, akik mindenüket képesek lennének eladni a nézettségért, saját emberi kapcsolataik mennek tönkre, s az életük arról szól, hogyan tudnak másokon (pl. a nézőkön) élősködve még több profithoz jutni.
A film egyik legnagyobb pillanata, amikor a TV társaság egyik nagykutyája (Ned Beatty erős alakításában) elmagyarázza a világ (és a Média) működését Beale-nek.
Források:
http://www.port.hu/equus/pls/w/films.film_page?i_film_id=50276
http://www.imdb.com/name/nm0001486/?ref_=tt_ov_dr
