VIGYÁZAT! SPOILER-VESZÉLY!

Bevezetés

Mielőtt belekezdenék a film elemzésébe, tisztázni kéne pár dolgot Ang Lee legújabb filmjével kapcsolatban. Először is: a hazai film promóciónak köszönhetően a Pi életét egy szinte kisgyerekeknek szóló mesefilmnek állítják be itthon és ez nagyon félrevezető lehet, mert ez a film egyáltalán nem kisgyerekeknek való. Sajnálatos módon nálunk a forgalmazók azt hiszik, vagy úgy gondolják, hogy ha egy filmben állatok vannak (lásd itt a tigrist meg a többi állatot) akkor az feltétlenül a gyermekközönségnek van célozva és ennek fejében például állatkerti belépőket kezdenek el osztogatni, hogy a kicsiket (és szüleiket) a moziba csalogassák. A Pi élete persze egy csodás mese, de olyan témával foglalkozik, ami inkább a komolyabb, érettebb közönség számára lehet érthető. De erről később.

Másodszor: Ezt a filmet James Cameron Avatar-jával állítják párhuzamba (ld.: „A következő Avatar”), s mindenki a 3D-s látványvilágot tartja a film legjobb tulajdonságának, szinte minden kritika csak és kizárólag erről szónokol. Valóban fantasztikus, gyönyörű és lélegzetelállító a film látványvilága (3D nélkül is, de vele még inkább), azonban hasonlóan az Avatárhoz, itt sem a technológia adja a film magvát, a lényegét. Erre a filmre határozottan igaz, hogy itt a 3D-s technika egy (rendkívül profi módon felhasznált) eszköz, és nem pedig a cél! Aki ezt megérti, az egyben megérti azt is, hogy hol és miért vérzik el sok, ilyen technológiával készült mozifilm, szuperprodukció (természetesen a történet és mondanivaló terén).

A történet röviden: Pi Patel Indiában nevelkedik, míg egyszer csak ő és egész családja el nem hagyják hazájukat, hogy állatkertjükkel Kanadába költözzenek. Azonban egy nagy vihar következtében a hajó, amin utaznak elsüllyed, csak Pi marad életben és egy bengáli tigrissel kénytelen a mentőcsónakját megosztani, cirka 227 napig. Mindezt és az óceánon átélt „élményeit”, a felnőtt Pi meséli el egy írónak.

A filmet szerkezetileg három részre lehet osztani.

Az első részben Pi gyerekkorát ismerhetjük meg. Megtudhatjuk hogyan ismerkedtek meg a szülei, hogyan kapta a Piscine Molitor nevet, aztán miért lett abból Pi, illetve hogyan ismerkedett meg az állatkertben élő, Richard Parker nevű tigrissel (ebben a „tigrises” részben az a legszebb, ahogy a kis Pi megpróbál bensőségesebb kapcsolatba kerülni a tigrissel, megpróbálja a lelkét megtalálni a szemében s ez még a későbbiekben is fontos lesz. Lásd apja mondatát: ”A tigris tekintete a te érzelmeidet tükrözi vissza”.) Természetesen az első rész legfontosabb al-része Pinek a különböző vallásokhoz fűződő bensőséges viszonya. Pi alaphelyzetben hindu, az ő legfőbb istene Visnu, akiről, s a hinduizmus sok más alakjáról (Pl. Krisna, Visnu avatarja) édesanyja mesél neki gyermekkorában. S így az ő hősei az istenek lesznek. Aztán megismeri a kereszténységet, Jézust, és megkeresztelkedik. Végül az iszlámot is felveszi. Ebben a részben is az a csodálatos, hogy Pi nem a vallások különbözőségeivel van elfoglalva, nem szeparálja el a világ vallásait egymástól magában, hanem éppen ellenkezőleg: megkeresi a közös pontot a vallásokban és rájön arra, hogy egy a Teremtő/a Legfelsőbb Lény, csak éppen mindenhol máshogy hívják: Jehova, Allah, Visnu, Buddha stb. (Ahogy mondja: „Krisna bemutatta nekem Krisztust”. S ez egy nagyon jelentős mondat a filmben.) Éppen ezért úgy gondolja, hogy ő egyszerre lehet hindu, muszlim, keresztény, stb. Talán sokan tanulhatnának is tőle, akik a különböző vallásokból kiindulva viszályt szítanak és megosztottságot kreálnak, akik azért üldöznek másokat, mert azoknak más a vallása. Persze megjelenik a másik oldal is, az úgymond „földközelibb” racionalitás. Ez pedig Pi apja, aki szerint a vallás sötétség. Azonban Pi anyja mondja ki az egyik kulcsmondatot, ami közhelyesnek hangzik, de nagyon igaz: „A tudományok megmutatják mi van körülötted, a hit pedig, hogy mi van benned legbelül.” Tehát a hitet nem racionálisan kell értelmezni (bebizonyítani, hogy Isten létezik-e vagy sem) hanem legbelül kell megélni. Szóval ez még csak a film első részének fontos momentumai és akkor még nem beszéltem Pi érdeklődéséről az európai irodalom iránt (Dosztojevszkij-t és Albert Camus-t olvas), illetve első szerelméről.

A második részben, miután elsüllyed a hajó, ami a fiút, családját és állatkertjüket szállítja, csak Pi, egy tigris, egy hiéna, egy törött lábú zebra és egy orangután éli túl a balesetet. Ezután a hiéna megöli a zebrát és az orangutánt, végül a tigris végez a hiénával. Így maradnak ketten, Pi és a tigris, a végtelen óceán közepén és hánykolódnak 227 napig a nyílt vízen. Ezután minden a túlélésről szól. Mikor Pi-nek lehetősége támad, hogy megölje a tigrist mégsem teszi meg. Helyette megpróbálja megszelídíteni és próbál életben maradni, miközben az óceán hol tomboló viharral keseríti meg napjait, hol csodálatos dolgokat tár a szeme elé (repülő halak, egy ugró bálna stb.) Itt mutatkozik meg igazán a 3D szépsége és a lenyűgöző látványvilág. A főhős a végtelen víztömeg közepén, ami visszatükrözi a szintén határtalan égboltot, teljesen elszakadva mindentől csak magára, a tigrisre(!) és a hitére támaszkodhat. S ahogy többször is megjegyzi: „Richard Parker nélkül meghaltam volna.”. Szép és szívszorító pillanat, amikor Pi kifog egy nagy halat, s miután agyon üti, zokogva köszöni meg Visnunak, hogy „hal alakjában eljött hozzá, hogy megmentse” (az éhhaláltól). Rendkívül fontos jelenet, amikor Pi a víztükörben nézi magát, s egyszer csak a kamera lassan elkezd lemerülni az óceán fenekére. Eközben Pi különféle víziókat, emlékeket lát: elvesztett édesanyjának arca rajzolódik ki előtte stb. Ennek a jelenetnek kétféle értelmezése lehet: az egyik, hogy Pi alámerül saját elméjében, lelkében, a másik pedig, hogy egyfajta megvilágosodáson, szellemi utazáson megy keresztül: látja az univerzumot (a víz mélyének lényeiből ugyanis sokszor csillagok, bolygók rajzolódnak ki). Egy hindu történet szerint, mikor Jasuda belenézett Krisna szájába, az egész univerzumot pillantotta meg benne. Egy másik történet azt mondja: Visnu a végtelen óceánon lebeg és a világ, az emberek az ő álmai. Szintén jelentős motívum a húsevő sziget, melyen Pi kiköt és melynek alakja az egyik snittben a fekvő Visnura emlékeztet. Tehát ez megint egy szimbolikus jelenet: Isten segítséget küld Pi-nek, hogy megpihenhessen. A második részben tehát Pi közelebb kerül a természethez, önmagához és Istenhez.

A harmadik rész tulajdonképpen Pi megmeneküléséről és egy másik történetről szól, amit két japán biztosítási ügynöknek mesél el, akiket leginkább a japán teherhajó elsüllyedésének körülményei érdekelnek és nem hiszik el a „kitalált” mesét a tigrissel. Eszerint a második történet szerint, miután elsüllyed a hajó, egyedül Pi, az édesanyja, egy matróz és egy szakács éli túl a katasztrófát. A kegyetlen szakács megöli a sérült matrózt, akinek eltört a lába. Ezután Pi édesanyja összeveszik a szakáccsal és felpofozza azt, mire a szakács megöli a nőt. Pi Patelt pedig, anyja meggyilkolása miatt, olyannyira elönti a harag, hogy leszúrja a szakácsot. Ebben az értelmezésben tehát, analógiát vonva a két történet között: a Zebra a matróz, a Hiéna a szakács, az Orángután Pi anyja, és a Tigris maga Pi Patel. A film tehát egyfajta csavarral zárul, amely átértelmezheti vagy újra értelmezheti az egész sztorit.

Konklúzió, értelmezés

Felmerül tehát a kérdés, hogy Pi valójában egyedül vagy egy tigrissel hánykolódott a tengeren 227 napig? A válasz természetesen nem olyan egyszerű: Igen is, meg nem is. Ha a legegyszerűbb választ szeretnénk megkapni, akkor a pszichológia felől megközelítve a dolgot, azt mondhatjuk, hogy Pi azért találta ki a tigrist (és a többi állatot), hogy feldolgozza a történteket, a tragédiát, családja elvesztését, szenvedését és éhezését a nyílt vízen.

A másik, a film tematikája szempontjából sokkal elfogadhatóbb feltételezés, hogy a Tigris Pi énje volt, akit nemcsak meg kellett szelídítenie, hanem az állat volt a benne élő remény és hit ami életben tartotta őt. Vagyis Pi a tigris képzetével tudta túlélni a magányt és az óceánon való sodródást 227 napig. De úgy is vehetjük, hogy Isten volt ott vele a tigris alakjában, aki próbára tette a fiút.

Ami még nagyon fontos, az a film vége, amikor a felnőtt Pi megkérdezi az írót, hogy neki melyik történet tetszett jobban. Az író azt válaszolja, hogy neki a tigrises, mire Pi azt mondja: „Így van ez Istennel is…” Tehát a hit, a vallásosság természetesen nem lehet maga a teljes valóság, nem lehet racionálisan értekezni róla. A hit tulajdonképpen sokszor a kegyetlen világ, a valóság kiszínezése. Így amikor minden rosszra fordul és nincs más segítség, az ember csak a hitébe kapaszkodhat, úgy ahogy Pi is Istenre bízta életét az óceán közepén.

A film az utolsó fontos jelenetben tulajdonképpen lerombolja azt amit eddig felépített, mivel kiderül, hogy a tigris valójában nem létezett, a fiú csak kitalálta és igazából egyedül volt a csónakban. Tehát a hit megkérdőjeleződik. Viszont amikor felteszi a kérdést, hogy melyik sztori a jobb, mindenki azt válaszolja, hogy a tigrises. Vagyis észrevétlenül eléri azt, hogy a közönség a szebb történetet válassza, azt higgye el. Végül mégis csak elkezdünk hinni, úgy hogy észre sem vesszük.

Feltétlenül meg kell még említenem a film zenéjét, melyet Mychael Danna (Atlantisz Gyermekei, Camelot stb.) komponált. Egyszerűen gyönyörű. Nagyon indiai („Meeting Krishna”), néhol franciás („Piscine Molitor Patel”), teljesen meditatív („First Night, First Day”), hol melankólikus („Tsimtsum”), hol vidám („Pi’s Lullaby”). A soundtracket hallgatva végig egyfajta spirituális erőt éreztem a zenében.

Számomra Ang Lee filmje kétségtelenül 2012 legjobb filmje. A Pi élete Isten és Önmagunk keresésének, a bennünk élő istennek, egy csodálatos fejlődéstörténetnek, illetve a hit próbatételének a filmje. Egy remekmű, amiben tökéletes a történet, a színészi játék (Suraj Sharma alakítása nagyon meggyőző és hiteles, ahhoz képest, hogy ez az első filmje), a látvány (élethű CGI állatok, a képek) és a zene.

Eddig a Golden Globe-on csak egy díjat nyert (Mychael Danna – filmzene), viszont 11 Oscar-jelölést kapott.

KIEGÉSZÍTÉS: A film a 11 Oscar jelölésből négyet váltott díjra! Ezek a következők:

Legjobb operatőri munka - Claudio Miranda

Legjobb rendezés - Ang Lee

Legjobb filmzene - Mychael Danna

Legjobb vizuális effektusok - Bill Westenhofer, Guillaume Rocheron, Erik De Boer, Donald Elliott

ÉRTÉKELÉS:

Történet: 100%

Karakterek: 100%

Látvány: 100%

Zene: 100%

ÖSSZESEN: 100%