A következő filmek nem tetszés szerinti sorrendben vannak felsorolva! Ezen filmek közül mindegyik, számomra igazi nagy, meghatározó alkotások. Nehéz volt kiválasztani ezt a tizenhármat, de úgy gondolom ezek a filmek tökéletesek és igazi katarzist éreztem a megtekintésük során. Mondanom sem kell, nagyon kevés filmnél tapasztalok ilyet, de az alábbiak mindenképpen ebbe a kategóriába sorolhatóak.

A Faun Labirintusa

Guillermo del Toro filmje egy gyönyörű tündérmese, mely 1944-ben, a Franco diktátor uralta Spanyolországban játszódik. Egy lányról szól, aki a szörnyű valóság és kegyetlen nevelőapja elől menekül a fantáziavilágba, ahol pedig különböző mesebeli próbákat kell kiállnia. Egyszerre szomorú és csodaszép történet, Guillermo del Toro fantasztikus fantázia lényeivel és a Vidal kapitányt alakító Sergi López megdöbbentően félelmetes és tökéletes alakításával, melynek könnyen a hatása alá lehet kerülni.

A Parfüm

Egy parfüm-készítő ifjú, Jean-Baptiste Grenouille történetét mutatja be a film, aki a tökéletes parfüm elkészítése érdekében fiatal nőket gyilkol meg. Ben Whishaw lenyűgözően alakítja a magányos és kissé őrült parfüm-készítőt. A film zenéje gyönyörű (a Berlini Filharmonikus Zenekar adja elő), az utolsó jelenet pedig az egyik legszebb és legnagyobb katarzist keltő rész, ami valaha is készült a filmtörténelemben.

A Remény Rabjai

Stephen King novellájából készült film, Tim Robbins főszereplésével. Tulajdonképpen egy modern Monte Cristo Grófja történet. Illetve egy keresztény tanmeseként is értelmezhető. A Tim Robbins alakította Andy ártatlanul kerül börtönbe, ahol különleges emberekkel köt barátságot. A film az életfogytiglani rabok börtön-beli életéről ad képet, egy rendkívül emberi alkotás.

Amadeus

Milos Forman nyolc Oscar-díjat nyert alkotása, Wolfgang Amadeus Mozart és Antonio Salieri viszonyán (és harcán) keresztül mutatja be Mozart zseniális zenéjét és tragikus sorsát. A film Salieri visszaemlékezésein át láttatja a két zeneszerző kapcsolatát és Salieri maró féltékenységét Mozart iránt. F. Murray Abraham elképesztő beleéléssel és zsenialitással alakítja az olasz zeneszerzőt, aki egyszerre gyűlőli és imádja Mozartot és zenéjét, s úgy tartja, a született tehetségen, Mozarton keresztül egyenesen Isten muzsikáját hallani. A film, zenéje (Mozart) miatt önmagában nagyszerű, nem is beszélve a szerepmegformálásokról a korabeli komolyzenei élet eleganciájáról.

Avatar

Habár James Cameron filmjét sok bírálat érte, amiért inkább csak látványban nyújtott különlegeset és a történet terén csupán egy egyszerű „Pocahontas”-történettel találkozhatunk az Avatarban, én azonban mégis úgy gondolom, hogy műve igazán magával ragodó. Egyrészt komoly és fontos üzenetei vannak: Igenis Ne zsákmányoljuk ki a földet! Tartsuk tiszteletben és óvjuk más népek kultúráját! És ami talán a legfontosabb: Próbáljunk meg harmóniában élni a természettel! A filmben a (nyugati) civilizált ember felsőbbrendűsége és gőgje, a haszon érdekében el akarja pusztítani a bennszülöttek (indiánok?) otthonát, akik spirituális kapcsolatban élnek a természettel. S ennek a szakrális, természeti népnek a szokásaiba és kultúrájába (és egyik hölgyébe) szeret bele a film főszereplője, Jake Sully. Mind látványban (a Pandora bolygó), mind zenében (James Horner filmzenéje), mind mondanivalóban (a szakralitás, a természet megbecsülése), egy nagyszerű filmmel van dolgunk.

Az Élet Fája

Terrence Malick filmjében sok minden megjelenik: egyszerre egy teremtéstörténet és egy családtörténet. Foglalkozik a hit kérdésével, a természet szépségét illusztrálja és megpróbálja elhelyezni az embert a Világegyetemben. Felteszi a kérdéseket: Kik vagyunk mi? Honnan jöttünk? Hová tartunk? Milyen a kapcsolatunk a Teremtővel? Egy mély filozófikus mű az Élet Fája, amely megkísérli ábrázolni az ábrázolhatatlant. Természetet, Embert és az őket körülvevő Univerzumot (Istent?) próbálja leírni. A teremtés alatt szóló zene (Lacrimosa) csodálatos.

Az Utolsó Császár

Az utolsó kínai császár, Pu Ji élettörténetét meséli el a film, s egy korszak (a kínai császárok korának) végét mutatja meg. Pu Ji visszaemlékezéseiből épül fel a film, amely a császár gyermek és fiatal korát, ismerkedését a Nyugattal, majd árulását és a kommunisták általi meghurcoltatását mutatja be. Monumentális alkotás. Bernardo Bertolucci kilenc Oscar-díjat nyert műve.

Az Utolsó Szamuráj

Az utolsó japán szamuráj, Szaigo Takamori (a filmben Kacumoto) életéről és haláláról szól. A film nem Tom Cruise miatt jó (bár itt kifejezetten jól alakít az amerikai színész), hanem egyrészt remek japán korrajz, másrészt a Felkelő Nap Országának kultúráját is hatásosan ismerteti. A hűséget, hazafiságot és kötelességet tisztelő szamurájok erénye, küzdelmei és az átalakuló Japán problémái gyönyörű zenével (Hans Zimmer) megtoldva egy nagyszerű filmben mutatkozik meg.

Fekete Hattyú

Darren Aronofsky műve sokmindenről szól: Egyrészt magának a művésznek a története ez, aki mindig a tökéletességre törekedik, még ha ezért nagy áldozatot kell is hoznia, másrészt egy felnövéstörténet, melyben a „gyermek” elszakad a szülőtől és felébred benne saját elfojtott szexualitása. Harmadrészt pedig a kettős személyiséget, a jó és a rossz, (a fehér és fekete hattyú) kontrasztját, illetve az elme megbomlását mutatja be a film. Natalie Portman alakítása tökéletes (ahogy az ártatlan szende lányból félelmetes sötét Hattyúkirálynővé válik), Csajkovszkij lenyűgöző zenéje (Hattyúk Tava) pedig csak hab a tortán.

Táncos a Sötétben

Lars Von Trier alkotása tulajdonképpen egy különleges musical, melyben egy bevándorló nő, Selma (Björk), fia szemműtéte miatt gyilkossági ügybe keveredik. Björk szivszorító és csodaszép alakításában láthatjuk, ahogy a körülötte lévő világ borzalmaitól saját kitalált birodalmába menekül, ahol mindenki kedves vele és ahol felszabadultan énekel. Míg a halálbüntetést végre nem hajtják rajta. A film befejezése kegyetlen, és Björk olyan erőteljesen formálja meg a szerepét (különösen a gyilkosság elkövetése után és a filmbeli halála előtti pillanatokat), hogy az már félelmetes. Nem mindennapi mű és nem mindennapi színészi alakítás. (Gondoljunk csak bele: Björk alaphelyzetben énekes)

Halálsoron

Frank Darabont filmjében egy nagydarab fekete férfi érkezik a siralomházba, mivel halálra ítélték egy gyermek ikerpár meggyilkolásáért. (Később kiderül, nem is ő követte el a gyilkosságot) A nagydarab néger férfi jámbor természetű és egyfajta misztikus csodatévő képessége is van. Hamar összebarátkozik a halálsor őreivel. A film szomorú véget ér. A Halálsoron is, hasonlóan a Remény Rabjaihoz egy börtön lakóinak (akik a kivégzésükre várnak) mindennapjait muatatja meg, s a rabok emberi oldalát tárja fel.

Moulin Rouge

Az igazi nagy betűs musical, melyben van minden: Zene, fergeteges dalok, minden mennyiségben, örök szerelem, tánc, show, kirívó díszletek. A helyszín: Párizs, a Moulin Rouge. S a film végén garantált a katarzis.

Zuhanás

Tarsem Singh filmjei rendkívüli vizualitásukról híresek. A Zuhanásban nemcsak egy nagyszerű mesés-sztorit kapunk, hanem egy elképesztő látványvilágot is. A filmet négy év alatt, több mint húsz országban forgatták. Többször is felcsendül benne Beethoven hetedik szimfóniája. A Zuhanás tipikus példája annak, hogy nem csak számítógéppel lehet csodálatos vizualitású filmet készíteni. Csupán használni kell a valódi díszlezeket és kosztümöket. A Zuhanás utánozhatatlan remekmű lett.