Quentin Tarantino érdekes figurája Hollywoodnak. Rengetegen imádják a nézők körében, s a filmfesztiválok sem szokták kihagyni a díjazások során. Sokan erőszakossága miatt szeretik, s vannak akik a jó forgatókönyvek (melyeket általában Tarantino jegyez) miatt vannak oda a filmjeiért. Nem beszélve a filmjeiben elhangzó dialógusokról és a remek színészválasztásáról.

Korábbi Tarantino filmek

Én eddig a következő filmeket láttam tőle: Ponyvaregény, Kill Bill 1-2, Becstelen brigantyk. Ezek közül a Ponyvaregény (amit halálra dicsérnek mindenhol, s minden filmes listán ott van a TOP 10-ben), nekem egyáltalán nem tetszett, sőt kifejezetten rossznak találtam. A sok értelmetlen és bugyuta párbeszéd és az ok nélküli vérengzés miatt is untam azt a két és fél órát, amíg végignéztem. A Kill Bill-lel úgy voltam, hogy egyszer-nézhetős film, aminek van egy menő főszereplője (a menyasszony), aki bosszút áll élete megnyomorítóin, miközben szamuráj és nindzsa filmeket megszégyenítve liter számra folyt a vér. A Becstelen brigantyk pedig már az a Tarantino film volt, amire azt tudtam mondani: Na, ez nagyon király! Persze ehhez kellettek a tényleg jól megírt dialógusok, a kiválóan felépített bosszúhadjárat-történet és egy Christoph Waltz, aki Hans Landaként valami félelmetesen elképesztőt alakított a filmvásznon. És most itt van egy újabb bosszúfilm Tarantinotól, amiben, hasonlóan a Becstelen brigantykhoz, egy elnyomott népcsoport egyik tagja áll bosszút kínzói ellen, viszont ebben Waltz a jó oldalon áll.

Django elszabadul sztori

Két évvel járunk az amerikai polgárháború előtt, valahol Texasban, délen. Egy magát fogorvosnak álcázó fejvadász, Dr. King Schultz (Waltz) felszabadít egy fekete rabszolgát, Django-t (Jamie Foxx), akivel együtt kezdenek el vadászni a fejükre vérdíjat kitűzött személyekre. Addig amíg tudomást nem szereznek arról, hogy hol találják meg Django feleségét. Így ellovagolnak a rendkívül gazdag ültetvény tulajdonoshoz, Calvin Candie-hez (Leonardo DiCaprio), hogy visszaszerezzék az ex-rabszolga asszonyát.

A film

Sajnos maga a sztori és annak haladása nem annyira erős. Nagyon hosszú a film és számos túlnyújtott jelenet és felesleges párbeszéd van benne. A humor gyakran erőltetett (lásd amikor a támadásra kész banda a fejükön viselt fehér zsákokról vitatkozik) és fárasztó. A jelenetek egy része brutálisan véres, de ezt aligha rónám fel hibaként Tarantinonak. Ami a látványt illeti, az nagyon jól néz ki. Az operatőri munka fantasztikus, elég csak például azokra a jelenetekre gondolni, amikor Django és Schultz különböző, helyeken, tájakon és évszakokban lovagol. A film zenéje, a betétdalok is mind nagyon jól el vannak találva és maximálisan illenek az adott jelenetsorhoz. De a film legnagyobb erőssége megint a különböző színészi alakítások. Jamie Foxx és Samuel L. Jackson teljesen korrekten játszanak. Christoph Waltz hozza a Becstelen brigantykban nyújtott színvonalat, tényleg jó nézni őt, ahogy játszik, ahogy beszél. Számomra a legnagyobb meglepetés a kegyetlen ültetvényest alakító DiCaprio volt, aki olyan beleéléssel hozta a hol mézes-mázos, hol félelmetes és beteg karakterét, hogy az embert kirázta tőle a hideg.

Végül is a Django elszabadulnak sikerült elérnie Becstelen brigantyk színvonalát. Mellesleg az idei Golden Globe-on két díjat is bezsebelt: a legjobb férfi mellékszereplő (Waltz) és a legjobb forgatókönyv (Tarantino). Továbbá öt Oscar díjra jelölték.

ÉRTÉKELÉS:

Történet: 60%

Karakterek: 85%

Látvány: 85%

Zene: 85%

ÖSSZESEN: 85%