Az öt legenda alapvető témája és ötlete, hogy turbózzunk fel pár legendás fantázia lényt, akik megvédik a gyerekeket és azok bennük való hitét, szerintem zseniális. Az öt legendában gyermekkorunk kitalált lényei (Húsvéti nyúl, Mikulás, Álommanó stb.) kerülnek más megvilágításba és akcióhősöket megszégyenítő módon intézik el a gonoszt (a Mumust). Az animációs film kivitelezése, a látvány, a hátterek, s a karakterek megjelenítése mind-mind lenyűgözően szép és jó nézni az egészet. De…
Negatívumok
Kicsit már magam is unom, hogy ha hollywood-i filmről írok kritikát, akkor mindig kiemelem a „kitűnő látvány – szegényes sztori” –jellemzőt. Azonban nem tudok most sem mást írni, mert Hollywoodban már abszolút áttértek erre a trendre, hiszen a világ is így működik: csak a külső, a külcsín számít.
Nem mellesleg az öt legenda beharangozásához képest borzasztóan bugyutára, idétlenre és mézes-mázosra sikeredett. Rengeteg a felesleges, túl gyerekes és néha már-már kínosan nyálas jelenet van benne. Bár ez egy (kis)gyerekfilm, lehet bennem van a hiba, én vártam többet. Viszont tény, hogy manapság egyre több az idősebb korosztálynak készített animációs film (ld.: Shrek, Pixar filmek), ezért nem értem, hogy ezt miért kellett ennyire infantilisre csinálni.
S most térjünk rá a karakterekre, mert abból van bőven, ráadásul nem is akárkik/akármik.
Karakterek
A film középpontjában Dér Jankó (angolul Jack Frost) áll, aki a havazásért és a különböző, az üvegfelületeken megjelenő jeges, kristályos mintákért felel. Láthatatlan az emberek számára (nem úgy mint pl. a Télapó vagy a Húsvéti Nyúl, mert ők csak elbújnak), s a vágya, hogy a gyerekek higgyenek benne, s lássák is őt, végig kíséri az egész filmet, részben ez a mozgatórugója annak, hogy ő is őrző lesz. A filmben múltját is megismerheti a néző. (Hogyan lett belőle Dér Jankó?). Annak ellenére, hogy ő a „legrétegesebb” karakter a filmben, nekem mégis kissé kevés volt.
A Télapó karaktere borzasztóan halvány volt ebben a filmben. Ott volt, de sokszor mégsem éreztem a jelenlétét. Egy jelentéktelen, bolondos öregembert csináltak belőle a készítők, akiből sokkal többet ki lehetett volna hozni (orosz akcentus?), s nem csak a humorra rámenni.
Homokember (angolul Sandman, illetve magyarul még sokszor Álommanó-nak is szokták nevezni), mivel egyáltalán nem beszél, nem is igazán van jelen a filmben, nem beszélve arról, hogy a Mumus nagyon hamar kiiktatja. Hogy a film végén hogy tér vissza, az pedig rejtély (vagy logikai rés a történetvezetésben).
A Fogtündér sem egy különösen érdekes vagy izgalmas karaktere az öt legendának. Aranyos cuki, meg minden, de inkább egy repdeső kolibrinek néz ki, mint egy tündérnek.
A Húsvéti Nyúl. Na ez már valami. A húsvéti (harcos!) tapsifüles rendkívül menő, jól néz ki és jó a dumája! Ötletes a beszólogatós, arcoskodó jelleme, aki egyszer aranyos és kedves a gyerkőcökkel, máskor pedig felvágós és mufurc a többiekkel. És a végét is milyen kreatívan megoldották: amikor erejét elveszítve kis gombóc nyuszivá változik át. Számomra az ő karaktere vitte a filmet!
A főgonosz, a Mumus (vagy Szurok) célja és cselekedeteinek oka is érthető (ő is azt akarja, hogy higgyenek újra benne), de jó hollywood-i fimhez híven elintézik egyszerű gonoszként, akit le kell győzni.
Szóval a karakterek, néhány kivételt leszámítva nincsenek igazán kibontva és tartalommal megtöltve. Tisztában vagyok vele, hogy egy olyan filmben, ahol kettő-háromnál több főszereplő van és egy kb. 90 perces filmkeret, nem lehet minden karakterrel ugyanannyit foglalkozni. De akkor nem kellett volna ennyi, vagy hosszabb lehetett volna a játékidő.
Konklúzió
Nehéz eldönteni, hogy ez a film valójában kiknek készült. Nem kiknek szól, mivel egyértelmű, hogy a kisebb korosztálynak, hanem hogy eredetileg kiknek szánták. Mivel maga a téma és kiindulópontja kicsit akciódúsabb és sötétebb (is lehetne). Mégis elmentek egy másik irányba az alkotók. Tehát összességében Az öt legenda egy egyszer élvezhető rajzfilm, remek látványvilággal és egy menő nyúllal.
ÉRTÉKELÉS:
Történet: 70%
Karakterek: 60%
Látvány: 100%
Zene: 60%
Összesen: 70%
