Ron Fricke, a Világok arca: Baraka című filmje után ismét egy hasonló vizuális csodát készített. Azonban míg az előzőben inkább a természeté volt a „főszerep”, a Szamszárában az embert és világát, a sokszínű társadalmat ábrázolja, némi kritikával fűszerezve.
Ismét csodálatos képeket láthatunk a vásznon, szintén gyönyörű és spirituális zenei aláfestéssel. De a Szamszára leginkább az embert és tevékenységét veszi górcső alá. Ha kell (s nem árt) nagyon naturálisan, ahogy a futószalagok mellett monotonon szereli össze az adott gép legújabb modelljének alkatrészeit, ami aztán az újabb modellre való lecserélése miatt egy afrikai ország szeméttelepére kerül, ahol a helyi lakosok pedig kiválogatják a számukra szükséges dolgokat. De láthatjuk ugyanezt haszonállatokkal: szarvasmarha tenyésztő majd „feldolgozó” üzem, a futószalag mellet monoton munkát végző emberek, s az állatok húsa végül a hamburgerben köt ki. A nyomornegyedek, a börtönök vagy éppen a hurrikán pusztította, elhagyatott, néhai lakóhelyek egyszerre lenyűgöző és megdöbbentő képek. Ugyanúgy ahogy a mumifikálódott holttestek és az ember alkotta robotok illetve műanyag női bábuk.
De nemcsak a világ (s az ember) sötétebb, negatívabb oldala jelenik meg Ron Fricke filmjében. Az ember alkotta monumentális építmények (legyen akár szó templomokról vagy arab luxus szállodákról) a természet alkotta érintetlen sivatagok, az afrikai törzsek vagy a tibeti kolostorok lakóinak mindennapi élete és alkotói tevékenysége mind-mind lenyűgöző és jó nézni.
Ezt a filmet sokkal több embernek kéne látnia, mint aki ténylegesen meg is nézi. A Szamszára 102 perce alatt sok minden eszébe jut(hat) a nézőnek: Mire jó és meddig tarthat még a (túl)fogyasztói társadalmunk? Megéri-e újból és újból lecserélni gépeinket (pl. mobiltelefonjainkat) egy újabb modellre? Meddig folytatódhat a monoton futószalagos munka az ázsiai országokban, hogy mi, nyugatiak hozzájuthassunk minden jóhoz?
A film minderre nem ad választ, csupán illusztrál. De ha jól odafigyelünk, már a cím is sugall nekünk valamit: a szanszkrit eredetű szó, a szamszára azt jelenti ’létforgatag’, vagyis az örök folytonosság, ciklikusság az, ami meghatározza a világi létezést.
ÉRTÉKELÉS:
Történet: -
Karakterek: -
Látvány: 100%
Zene: 90%
Összesen: 90%
