Mindig szomorúan tapasztalom, amikor van egy film, melynek van egy jó alapötlete, és van egy rendező, aki pedig elcseszi a filmet.

Jól indul…

A Hófehér és a vadász című filmmel is ez a helyzet. Van egy jó alapsztori (a Hófehérke-sztori), jó karakterek a megfelelő konfliktussal (A királynő és Hófehérke harca), megvan a megfelelő mozgató rugó (a hiúság, a szépségért való küzdelem) és nem utolsó sorban megvan a karakterek tragikus és beszélő múltja (lásd: Királynő gonoszságának és hiúságának eredete). Ráadásul ebben a filmváltozatban még a természet (és annak sötét, pusztító és gyönyörű, teremtő oldala) is jelentős szerepet játszik, mely a királynővel is összefügg. Nem is beszélve a szerelmi háromszögről (Hófehér, Herceg, Vadász), és a törpékről, akik itt lehettek volna jelentősebb karakterek, mint az eredeti mesében. Tehát minden adott egy jó sztorihoz…

…rosszul végződik

De mégse sikerül teljesíteni. A film tele van üresjáratokkal és értelmetlen csevegésekkel, a szereplők a Királynőn kívül említésre sem méltóak. Sem a herceg, sem a vadász nem tesz semmit hozzá a filmhez, halvány jelenlétükön kívül. Sajnos úgy éreztem, a Hófehért alakító Kristen Stewart is csak azért szerepel a filmben, mert ő az egyik címszereplő. Annyira jelentéktelen a saját, elvileg róla szóló filmjében, hogy az már fáj. Egyedül a Királynőt játszó Charlize Theron alakítása emlékezetes, őt viszont pofátlanul keveset szerepelteti a vásznon a rendező.

Sokkal izgalmasabb lett volna, ha például a királynő többször megpróbál Hófehér életére törni különböző furfangos, sötét módszerekkel, mint ahogy az eredeti mesében (és itt még a technológia is meglett volna a látványos megvalósításhoz), ehelyett katonákat küld érte, hogy legyen kivel harcolni az őt védelmező vadásznak. Talán pont ez a legnagyobb baja a filmnek: a két címszereplőt akarja leginkább szerepeltetni, akik itt egyáltalán nem érdekesek, és az izgalmas karaktert (a Királynőt) a háttérbe szorítja, nem ad teret a cselekedeteinek, mágiájának és nem is igazán bontja ki a személyiségét sem.

Emellett elkezd egy szálat a film, de nem bontja ki: nem derül ki Hófehér kit szeret, a Vadászt vagy a Herceget? És vicces, hogy a törpöknek szinte semmi szerepük nincs a filmben, pedig harcolhatnának ők is vagy valami. Nem tudjuk hogy lesz Hófehérből egyik napról a másikra harcos amazon, ha még soha életében nem fogott kardot sem. Pedig elvileg pont ez lett volna a film egyik lényege, hogy a vadász kiképzi őt. Ez nem történt meg, pedig a forgatókönyvbe beleírhatták volna a sok üresjárat helyett, és még dramaturgiai szempontból is jó ötletnek tartottam volna. A film fináléját, a végső harcot is sikerült rendkívül ötlettelenül összecsapni, gondolom, csakhogy végre befejezzék már.

A látvány és Charlize Theron

A filmnek tényleg csak két jó pontja van: Egy: Charlize Theron alakítása tökéletes (de mint fentebb írtam, túl keveset szerepelt, persze ez nem az ő hibája). Kettő: A film vizualitása és a speciális effektek tényleg lenyűgözőek. A színek, a varázslatok, a díszletek, a jelmezek, a természeti lények megjelenítése ötletes és csodaszép.

Sajnos megint született egy hollywoodi film, melyben ott volt a lehetőség, (már csak azért is mert egy remake, ráadásul egy közismert, klasszikus mese újragondolása a mai technológiával nagy siker lehetett volna), de mégse sikerült kielégíteni az igényeket. Úgy érzem a filmben lévő igazi varázslatot, a monumentális harcokat, a jó és a rossz küzdelmét nem sikerült átadni.

ÉRTÉKELÉS:

Sztori: 55%

Látvány: 95%

Karakterek: 30% (de Charlize Theron karaktere: 95%)

Zene: 80%

Összesen: 70%