Mielőtt megpróbálnék válaszolni erre a bonyolultnak korántsem tűnő kérdésre, illetve saját szemszögemből a saját véleményemet elmondani, szeretnék magyarázatot adni magára a szó jelentésére. A „show” nevezetű angol szó jelentése: mutatni, bemutatni valamit. Tehát ha showműsorról beszélünk, biztosak lehetünk abban, hogy az adott műsor valamit vagy éppenséggel valakit be, illetve meg szeretne mutatni nekünk, nézőknek. Nem árt szemügyre venni, hogy pontosan milyen típusú, fajtájú műsorok tartoznak ide, a showműsorok csoportjába.

Meglátásom szerint a következők sorolhatók ide: „humoros-beszélgetős bulvár-showműsorok (például: Esti Showder Fábry Sándorral, Esti Frizbi Hajdú Péterrel), az úgynevezett „Stand-Up Comedy”-k (például: Showder Klub), a különféle „talkshow”-k (például: Mónika-show, Joshi Bharat-show, Balázs-show), a különböző játékos vetélkedők, kvízek (például: Activity-show, Áll az alku, A széf, Multimilliomos, A leggyengébb láncszem, Legyen ön is milliomos stb.), a tehetségkutató műsorok (például: Megasztár, Csillag Születik, Megatánc, X-faktor), a „valóságshow”-k (reality-k) (például: Valóvilág, Győzike, Benkő feleséget keres, Big Brother) és végül, de nem utolsó sorban, a manapság oly népszerű direkt módon a hírességekre kihegyezett produkciók (például: Vacsoracsata, Kalandra Fal, Ezek megőrültek, Celebműszak, Hal a tortán).

A saját, határozott véleményem szerint nem jók a showműsorok. Ez ugyan teljesen szubjektív, de érdemes elgondolkodni az érveken, melyeket szeretnék kifejteni.

Először is: mi lehet ezeknek a produkcióknak a funkciója? Erre nem nehéz válaszolni: a szórakoztatás mindenekfelett. De ha jobban belemélyedünk abba, hogy vajon miért vetítenek ilyen nagy mennyiségben ezekből, akkor rádöbbenhetünk arra, hogy valójában itt egy nagyon jól megszervezett és kivitelezett figyelem elterelésről van szó. Hogy miről? Mondjuk a fontosabb dolgokról. Mert, amit a televízióban sugároznak, az emberek azt fogják nézni, mindegy mi a célja annak.

Hol találhatóak főleg showműsorok? Természetesen a kereskedelmi csatornákon mivel, ahogy nevük is bizonyítja: ők kereskednek, méghozzá a színes-szagos műsoraikkal. Ezen műsorok hatalmas arányban képviseltetik magukat az adott kereskedelmi csatornákon, mivel azok inkább ilyenekre költenek pénzt. Persze ők a kiadás (liszensz jogok megvásárlása) megtérülését várják, azzal, hogy különböző szavazásokat indítanak a számos produkcióikban (lásd: tehetségkutatók, valóságshow-k). Az esetek többségében ezek meg is térülnek. (Persze a kivétel erősíti a szabályt: a műsorok meg is bukhatnak.)

Lássuk, hogy néz ki egy showműsor, milyen elemekből áll? Előre leszögezném, hogy a mai média, és ezzel együtt a műsorszórás mozgatórugója is a hírességek. Manapság híresség nélkül nem igazán lehet figyelemfelkeltő produkciót készíteni. Tehát szükség van egy úgynevezett „celebre”. Hangsúlyozom: „celebre”, mivel ők sokkal érdekesebb személyiségek az átlagnéző számára. (Azt kell, mondjam, hogy valahol találó ez a kifejezés, hiszen mégsem sztárokról /a szó szoros értelemben vett csillagokról/ van szó, hanem olya emberekről, akik valamilyen okból kifolyólag, valamilyen mértékű hírnévre tettek szert.) Kell egy műsorvezető, aki jobb, ha ismert a társadalom körében. (Tapasztalatok szerint az ismeretlen műsorvezetők műsorai hamar meg szoktak bukni.) Nem árt, ha a beszélgetés témája valamilyen, a meghívott vendégek magánéletében keletkezett botrány. És ha ehhez hozzáteszünk némi megjátszottságot, máris megkapjuk eredményként a bulvártalkshow-t. Mindenképen kellenek az úgynevezett „showelemek”, szükséges a látványosság. Az olyan műsorra, ahol emberek ülnek egymással szemben és beszélgetnek valamilyen témáról, arra nem sokan kíváncsiak manapság. A legtöbb showműsornál ugyanaz a forgatókönyv és megszokott a sablon. A tehetségkutatók annyiban különböznek, hogy ott még szavazni is lehet arra, amit úgyse a közönség dönt el. Csak a látszat és a forma kedvéért, ugyanis közjegyzőt, aki a szavazást hitelesíti, mostanság nem nagyon látni e tehetségkutatók adásaiban. Két szó van, amelyek talán a legjobban jellemzik a showműsorokat: kommersz (vagyis unalmas, „agyon ismételt” nem különleges) és a sztereotípiák (melyek sok adást végigkísérnek).

Térjünk ki egy kicsit a bevezetésben felsorolt típusokra. Miről is szólnak a humoros-beszélgetős búlvárshowműsorok? Természetesen inkább a meghívott hírességek magánéletéről, botrányairól. Még, ha nem is tűnik úgy, akkor is belecsempésznek a leleményes műsorvezetők egy-egy személyes dolgot kérdéseikbe, még ha ahhoz semmi közük sincs. A Stand-Up Comedy-k is leginkább az alpári vagy éppen gyengécske humortól hemzsegnek. A talkshowk-ban (mint a Mónika-show például) egyértelműen emberek megalázásáról, nevetségessé tételéről van szó, miközben a műsorvezető eljátssza együttérzését, de ha verekedésre kerül sor (márpedig erre kerül sokszor), csak „hebeg és habog”, de legbelül örömtáncot jár a boldogságtól, hiszen ilyenkor a nézettség az egekbe szökik. Nincs mese: a nézettség mindenek felett! A tehetségkutatók általában azzal próbálják eladni magukat, hogy néha már nem is a tehetséges (vagy nem tehetséges) jelöltekről szól, hanem a zsűriben ülő hírességekről és azok „beszólásairól”. Nem is beszélve arról, hogy a versenyzőknek fel kell tárniuk magánéletüket a médiának és kommersz dolgokat kell előadniuk. (Legyen az zene, vagy bármi.) A valóságshow-k a „legérdekesebbek” az egész felhozatalban. Gondoljunk csak bele: A lehető „legintelligensebb”, kétes életű embereket „zárják” össze egy bizonyos helyszínen, miközben mindenük megvan, szórakozhatnak, bulizhatnak, játszhatják az eszüket és a végtelen semmittevésben merülhetnek el vígan. És ha ez mind nem lenne elég, ezzel még nyer is valamelyikük. És ezt hívják Való Világnak! Márpedig a való világban az emberek dolgoznak, és nem lebzselnek, ezért pedig külön jutalmat nem kapnak. A való világban nincs ingyen cigaretta és italautomata az ember házában, és még sorolhatnám…Máshol, mások éheznek az utcán vagy éppenséggel bombákat dobnak a házára. Na ez, kérem szépen, a Való Világ! A kifejezetten „celebekre” szakosodott műsorok, pedig egyáltalán, semmiféle értelemmel nem bírnak. Vagy lehet, hogy éppen ez a lényeg az egészben? A kitárulkozás, a magamutogatás? A tányércsörömpöléssel tarkított veszekedések? A pofonok, a szópárbajok? A megalázkodás?

De azt is érdemes megvizsgálni, vajon miért nézzük ennek ellenére e műsorokat? Ennek sokféle magyarázata lehet. Valószínűleg irigyeljük a csillogó-villogó sztárok életét. Lehet, nem vagyunk megelégedve önmagunkkal vagy életünkkel, ezért mintapéldát keresünk magunknak a híres emberek közül, akik nem mellesleg tökéletesnek és hibátlannak vannak bemutatva, és ebből kifolyólag kíváncsiak vagyunk a hibáikra, botlásikra. Nagyon sokan szeretünk „kukkolni”, meglesni a másik magánéletét. Mindenről tudni akarunk. Vagy egyszerűen csak félünk a különleges(ebb)től, sztereotípiákban élünk és csak a lommerszet fogadjuk el.

De ha mindezt cáfolni akarnám, azt mondanám: az is lehet, ha végtelenül egyszerűen akarunk fogalmazni, és nem bele gondolni a háttérbeli dolgokra, hogy csak szórakozni vágyunk, vagy fáradtak vagyunk és hazaérve a munkából/iskolából nem operát akarunk látni a televízió képernyőjén, hanem bohócokat, akik nevetségessé teszik magukat a mi kedvünkért, és persze a pénztárcájukért. Ezt az álláspontot is meg lehet érteni, sokan ezzel érvelnek, azzal kapcsolatban, hogy miért néznek ilyesfajta adásokat. Persze kifogásokat mindig lehet gyártani.

A showműsorok hatással vannak ránk. Ez tény. Ezek lehetnek pozitív vagy negatív hatások. A negatívak a már említett sztereotípiák, de ide tartozik a hiszékenység, az elbutulás, a szűk látókör, illetve a valóság és a televízió összemosódása. Sok embernél ezek komoly problémát okozhatnak. Például amikor az illető nem tud különbséget tenni, például egy sorozatbeli karakter és az őt játszó színész között.

Állításomat cáfolva szerencsére vannak pozitívumok is. Néhányszor azért feltűnnek valóban különleges és figyelemre érdemes emberek is a showbizniszben, akik nem játsszák meg magukat és nem hazudoznak a műsorvezetőknek. És a legfontosabb, hogy vannak valóban tehetségesek is. Jó pár érdekességet is megismerhetünk néha a televízióban, mint például egy különleges kultúra és nem megint egy Amerikából importált produkció másolata, amellyel el van árasztva a mai média.

A szerintem ideális showműsor a következőképpen nézne ki: Kevesebb botrányhőst „tartalmazna” (ez irányban jelenleg is vannak próbálkozások), száműzve lenne belőle a megállás nélküli „Szavazzon!” felhívás, a zsűriben hozzáértő emberek ülnének, kevesebb lenne benne a „kommersz anyag”, elszakadna Amerikától (Miért kell mindig az amerikai tömegterméket hallgatni/látni?), a kvízek, „betelefonálos” műsorok nem néznék idiótának az embert és a műsor ne a botrányos magánéletekről, hanem a produktív munkáról, művészetről szóljon. Kérdés van-e rá igény?

Hogy jók-e a showműsorok? Szerintem az alább felsorolt szempontok, a funkció jellege, a figyelem elterelés, a kereskedelmi csatornák szerepe, a szavazások, az alkotóelemek, a „celebek”, a kommersz témák, a sablonok, a sztereotípiák, a showelemek, a számos megalázkodás, a valóság elferdítése és egy mű világ megalkotása, bemutatása miatt nem. A másik lényeges kérdés, ha jó, kinek jó? A médiának valószínűleg. De azon belül kiknek? A műsorok vezetőinek, producereinek, a meghívott vendégeknek vagy a háttérben dolgozóknak? A közönség egy részének is valószínűleg jó, de ez már csak a befogadó készségen vagy a tűrőképességen múlik. Hogy jók-e a showműsorok? Azt valójában nem e sorok írója dönti el. Hanem a többség dönt elvén, a társadalom egésze. És úgy tűnik jelenleg a társadalom válasza: Igen, jók! Elég csak körülnézni a bulvárújságok háza táján (és az eladásaik táján), amely szinte teljesen össze van fonódva a média felhozatalával, a showbiznisz terén. Amit látunk a képernyőn a műsorokban, az van írott formában is rengeteg újságban. (például: Blikk, Napi Ász, Story Magazin stb.). Ezeknek az újságoknak pedig elég nagy keletjük van a társadalom körében. Hogy ez jó-e vagy rossz, azt pedig mindenki döntse el maga. Egy biztos: a médiának hatalmas befolyással és szilárd uralommal rendelkezik. Ez ellen úgy a legegyszerűbb védekezni, hogy nem nézzük. Hiszen helyette rengeteg dolgot lehet csinálni: olvasni, kirándulni, sportolni stb. Főleg a fiataloknak, hiszen övék a jövő. Nekik nem szabadna a média által befolyásolt felnőttekké válniuk.