Ez a cikk megtalálható a japanfelderito.hu-n is!
A következő japán film, melyet be szeretnék mutatni egy realisztikus, „hétköznapi” alkotás, ami megtörtént eseményen alapul. A négy japán testvér története, melynek eredeti címe Dare mo siranai („senki sem tudja”), melyet 2004-ben Arany Pálma díjra jelöltek Cannes-ban, és melynek egyik gyerekfőszereplője, Jagira Juja 14 évesen elnyerte a legjobb főszereplőnek járó díjat a francia díjátadón, egy magával ragadó, megindító ugyanakkor szomorú történet.
A középpontban négy gyermek áll, akik titokban fiatal édesanyjukkal együtt új lakásba költöznek. A film tulajdonképpen dokumentarista stílusban követi a család, legfőképpen a gyerekek életét. Az anya kicsapongó életet él, nem nagyon van otthon, ebből kifolyólag nem igazán törődik csemetéivel, akiknek így önmagukat kell ellátniuk. A legnagyobb fiú, Akira (Jagira Juja) az, aki édesanyjuk távollétében ellátja a családfő szerepét és a maga módján megpróbál rendet tartani a háztartásban és foglalkozni testvéreivel, akikhez a világon legjobban ragaszkodik. Az anya egyre hosszabb időre hagyja el családját (amelyet azzal próbál kompenzálni, hogy pénzt küld haza), végül azonban véglegesen otthagyja gyermekeit és „lelép új pasijával”. A testvérek magukra maradnak, és szembesülniük kell egyre fogyó készleteikkel, a pénz hiányával, a gáz, a villany kikapcsolásával. Mikor a vizet is elzárják, a játszótér vízcsapjához kénytelenek lemenni mosakodni, illetve Akira a boltból szerzi be az élelmet, amely csupán maradék. A film végén pedig váratlan tragédia következik be.
A film megrázó története ellenére nem lesz túl szentimentális, érzelgős, nem esik túlzásokba. Különben is a japán realisztikus mozikra nem igazán jellemzők a túlcsorduló érzelmek, a nagy „sírások”. E film inkább a nézőre próbál intenzív hatást gyakorolni.
Koreeda Hirokazu filmjét valós időben és az események sorrendjében vették fel, amely szintén erősíti a dokumentarista, reális filmstílust, és ami a legfontosabb, komoly kihívás elé állítja az amatőr színészeket (akikkel a rendező nagyon sokat foglalkozott), akiknek a játéka így még inkább valósághű és spontán.
Molnár Gergő
Források:
http://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=8465
http://index.hu/kultur/cinematrix/kritika/nobodyknows/
Mozinet Magazin (2005 decemberi szám, 24-25 old.)
Képek forrása:
http://cdn.dramadownload.net/images/2011/03/Nobody-Knows-2004-J-Movie.jpg
http://4.bp.blogspot.com/_0ZDSe_e3Bs0/THLIyYKGG5I/AAAAAAAAAp0/anxrR0OZd3s/s320/nobody+knows.jpg
